2009. március 12., csütörtök

Gondolatok a bűn eredetéről

A bűn nem más mint engedetlenség, Isten törvényének be nem tartása.

Isten teremtett teljes mértékben engedelmességre kötelezett dolgokat: ilyenek például az égitestek. Hatalmas méretük és a bennük rejlő óriási energia ellenére teljesen alá vannak vetve az Isten által kiszabott törvényeknek és nem áll módjukban azokat áthágni.

Azonban jól tudjuk, hogy szabad akaratú lényeket is teremtett, akiknek a szabadsága nem abban áll, hogy bármit megtehetnek, amit el tudnak képzelni, hanem abban, hogy eldönthetik, hogy alávetik-e magukat Isten rendeléseinek.

Isten jóval a Föld teremtése előtt megalkototta az angyalokat és fejedelmüket, Lucifert, akiket szabad akarattal is felruházott. Lucifer úgy döntött, hogy szembeszáll Istennek azzal a törvényével, amely szerint Ő az uralkodó, az általa teremtett lények pedig alattvalói. Engedetlen volt azért, mert nem alázkodott meg az Úr előtt.

Isten nem pusztította el Sátánt lázadása után azonnal, mert ez a többi szabad akaratú, intelligens lényben azt az érzetet keltette volna, hogy Isten egy despota, a szabadság pedig abban áll, hogy mindenki eldöntheti, hogy engedelmeskedik, vagy azonnal megszűnik létezni. Ezek után az engedelmesség nem józan döntés, hanem a pusztulástól való félelem eredménye lett volna és a teremtmények Isten felé irányuló szeretete a létezni vágyás érdekéből táplálkozott volna.

Istennek tehát be kellett mutatnia, hogy amennyiben elveszi a lázadó szabadságát, azt okkal, az összes többi lény iránti szeretetből teszi. Azt is be kellett mutatnia, hogy mire képes a bűn és mennyire nemkívánatos.

Azt nem engedhette meg Isten, hogy Lucifer uralkodjon Felette, de biztosított számára egy helyet, ahol bemutathatta, mire képes, ha hatalmat kap.

Isten megalkotta a Földet, amelyen saját képmására teremtett embereket. "Isteneket" teremtett hiszen a zsoltáros is azt mondta, hogy "Istenek vagytok". Sátánnak pedig hatalmat adott, hogy uralkodjon az "istenek" felett és bemutassa elképzeléseit.

Ádám és Éva bukása el volt tervezve, amit két dolog bizonyít. Egyik a jó és gonosz tudásának fája, a másik pedig az, hogy Sátán megjelenhetett az Édenben a kígyó formájában. Az első emberpár ugyanazt követte el kicsiben, mint Sátán: engedetlenek voltak Isten explicit és könnyen érthető parancsával szemben. Ezért ugyanúgy bűnhődniük kell, mint Sátánnak.

Mi is elbuktunk, de nem kellett azonnal elpusztulnunk. Próbaidőt kaptunk, akárcsak a Gonosz. Isten bemutatta azt, hogy nem tekint bennünket játékbáboknak, akik csak azért léteznek, hogy Sátán kimutassa rajtuk igazi természetét, hanem komolyan vesz bennünket. Jézus azért jött el, hogy bíztosítson bennünket arról, hogy Sátán kivettetése után is számít ránk és a nagy kísérlet végeztével is találkozni akar velünk.

Szándékának komolyságát jelzi az, hogy meghalt helyettünk, hogy tudatlan döntéseink árát kifizesse abban az esetben, ha felismerve bűneinket megbánjuk azokat. Ha azonban a lázadás pártján maradunk, auz igazságosság elve alapján ugyanazt a büntetést kell, hogy kapjuk, mint az Ördög. Mégis, az a terve, hogy ha az engedelmesség mellett döntünk akkor engedi, hogy tovább éljünk vele együtt.

Felmerülhet a kérdés, hogy amennyiben Isten mindent előre tudott, miért teremtette meg Sátánt és nem egy másik lényt teremtett meg helyette, akiről előre tudta volna, hogy nem fog fellázadni. Ha a legjobbat feltételezzük Istenről és hiszünk a kinyilatkoztatásokban, akkor azt a választ kell adnunk, hogy mindez Isten terve volt. Szükség van ennek a történelemnek a lejátszódására ahhoz, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen, hogy mit jelent a szabadsága és mindenki fejlődhessen.

Ha kijelentjük, hogy Isten nem tehet a bűn létezéséről, azzal kijelentjük azt is, hogy Ő nem mindenható és valami olyan történt Sátán lázadásakor, ami Őt is meglepte. Ebből azonban az is következik, hogy Ő nem mindentudó és megindul egy logikai láncreakció amely odáig vezet, hogy Istenről a legrosszabbat kell feltételeznünk. Többek közt azt, hogy hazudik nekünk, gonosz és hatalmas hibákat követett el. Ekkor nem bízhatnánk többé benne és nem remélhetnénk sem örök életet, sem boldogságot sőt az egyetlen reményünk az lenne, hogy ha Sátán oldalára állunk, akkor talán valamikor sikerül legyőzni Őt, aki a legszövevényesebb csalást kitervelte ellenünk.

Itt azonban érdemes megállni, hiszen, ha Istent legalább naprendszerünk és az emberek teremtőjének tartjuk a fenti hipotéziseink ellenére is akkor felmerülhet a kérdés, hogy miben tudunk mi, halandó porszemek hozzájárulni az Isten elleni harc sikeres kimeneteléhez. Azt hiszem, hogy a józan ész ennek a bizalmatlan feltételezésekből felépített légvárnak az elvetését kívánja.

Aki így gondolkodik, az olyan mint a gonosz szolga, aki elásta a talentumát, mert tudta, hogy gonosz az ő ura és ott is arat ahol nem vetett. Annyi esze legalább volt, hogy nem próbált meg szembeszállni az urával, de a teljes bizalmatlanság jellemezte.

Ha azonban Istent mindenhatónak tartjuk, akkor joggal bízhatunk benne, hiszen, tudjuk, hogy üzenete igaz és nem veszítette el a világ feletti hatalmát. Ekkor biztosak lehetünk benne, hogy győzött és végső soron is győzni fog a jó a gonosz felett.

1 megjegyzés: